âHalĂĄl rejtĆzött mindenĂŒtt, de ez valamilyen mĂĄs halĂĄl volt. Ăj maszkokat viselt, korĂĄbban ismeretlen kĂŒlsĆt öltött.â
1986. ĂĄprilis 26-ĂĄn kezdĆdött Csernobilban minden idĆk legnagyobb atomerĆmƱ-katasztrĂłfĂĄja. Az akkori szovjet vezetĂ©s titkolĂłzĂĄsa miatt a vilĂĄg napokig szinte semmit sem tudott rĂłla...
A Nobel-dĂjas fehĂ©rorosz ĂrĂłnĆ kĂ©t Ă©vtizedet szĂĄnt a tĂ©ma feldolgozĂĄsĂĄra. BeszĂ©lt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrĂłfa utĂĄn a helyszĂnre rendeltek, Ă©s a legveszĂ©lyesebb munkĂĄkat vĂ©geztettĂ©k velĂŒk. BeszĂ©lt az özvegyekkel, akiknek csak a kitĂŒntetĂ©sek Ă©s az oklevelek maradtak. BeszĂ©lt azokkal, akik az erĆmƱ közelĂ©ben, a paraszti AtlantisszĂĄ vĂĄlt PolĂ©ziĂĄban Ă©ltek - aztĂĄn bedeszkĂĄztĂĄk a kĂștjukat, Ă©s kitelepĂtettĂ©k Ćket, vagy maradhattak a hĂĄzukban, de eztĂĄn mĂĄr Ășgy Ă©ltek, mint egy rezervĂĄtum lakĂłi. MegismerjĂŒk az ĂĄldozatokat, a felelĆsöket Ă©s a szovjet virtusba belerokkant vakmerĆ Ă¶nkĂ©nteseket. MegismerjĂŒk azokat, akik szĂĄmĂĄra Csernobil filozĂłfiai problĂ©ma, az atomkorszak utĂĄni ember alapĂtĂł mĂtosza, Ă©s azokat is, akik a szovjethatalom ellensĂ©geit, a Nyugatot Ă©s az ĂĄrulĂłkat okoljĂĄk Ă©rte.
Csernobil nemcsak egyĂ©ni, csalĂĄdi, hanem nemzeti tragĂ©dia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrĂĄn, hanem fehĂ©rorosz nemzeti tragĂ©dia. A tĂzmilliĂłs nemzetbĆl több mint kĂ©tmilliĂłan Ă©lnek szennyezett terĂŒleten. Mert amikor a szovjet hĂradĂłkban örömhĂrkĂ©nt közöltĂ©k, hogy szerencsĂ©re nem Kijev felĂ© szĂĄllt a radioaktĂv felhĆ, azt nem közöltĂ©k, hogy Minszket Ă©s FehĂ©roroszorszĂĄgot borĂtotta el. Mivel a birodalom itt többször is erĆszakkal ĂĄllĂtotta meg a nemzettĂ© vĂĄlĂĄs folyamatĂĄt, sokan csak ekkor döbbentek rĂĄ, hogy az Ć sorsuk mĂĄs, maguknak kell kitalĂĄlniuk, hogyan menthetik meg az Ă©letĂŒket. A gyarmati sorban Ă©lĆ nemzet a csernobili katasztrĂłfĂĄval lĂ©pett be a vilĂĄgtörtĂ©nelembe. Mert az afganisztĂĄni hĂĄborĂș Ă©s az atomkatasztrĂłfa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplĆ szĂĄmĂĄra korszakhatĂĄr. A boldog tudatlansĂĄg elvesztĂ©sĂ©t jelenti, ahonnan csak hosszĂș idĆ utĂĄn lehet eljutni a rezignĂĄlt, keserƱ bölcsessĂ©gig. Vannak, akik mĂĄr eljutottak ide, Ă©s vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasĂł falusi pĂĄrttitkĂĄr. Egyesek menekĂŒlnek a zĂłnĂĄbĂłl, mĂĄsokat meg vonz az a terĂŒlet, amelyet lassan visszahĂłdĂt a termĂ©szet.
Csernobil nemcsak katasztrĂłfa volt, hanem figyelmeztetĂ©s is. Ăs Alekszijevics szerint minden nemzedĂ©knek olvasnia kell a jövĆnek hagyott jelekbĆl.
Csernobil ma is aktuĂĄlis. Ăs aktuĂĄlis lesz mĂ©g 48 ezer Ă©vig.