Everyday Life Rules

CONVIVIVM Β· αž”αžΆαž“αž’αžΆαž“αžŠαŸ„αž™ AI αžŠαŸ„αž™ Martin (αž–αžΈ Google)
αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…β€‹αž‡αžΆβ€‹αžŸαŸ†αž‘αŸαž„
1 វិ 16 αž“
αž˜αž·αž“β€‹αžŸαž„αŸ’αžαŸαž”
αž˜αžΆαž“αžŸαž·αž‘αŸ’αž’αž·
αž’αžΆαž“αžŠαŸ„αž™ AI
αž€αžΆαžšαžœαžΆαž™αžαž˜αŸ’αž›αŸƒ αž“αž·αž„αž˜αžαž·αžœαžΆαž™αžαž˜αŸ’αž›αŸƒαž˜αž·αž“αžαŸ’αžšαžΌαžœαž”αžΆαž“αž•αŸ’αž‘αŸ€αž„αž•αŸ’αž‘αžΆαžαŸ‹αž‘αŸ αžŸαŸ’αžœαŸ‚αž„αž™αž›αŸ‹αž”αž“αŸ’αžαŸ‚αž˜
αž…αž„αŸ‹αž”αžΆαž“αž‚αŸ†αžšαžΌ 7 αž“αžΆαž‘αžΈ αž˜αŸ‚αž“αž‘αŸ? αžŸαŸ’αžŠαžΆαž”αŸ‹αž”αžΆαž“β€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž–αŸαž› αž‘αŸ„αŸ‡αž”αžΈαž‡αžΆαž‚αŸ’αž˜αžΆαž“αž’αŸŠαžΈαž“αž’αžΊαžŽαž·αžαž€αŸαžŠαŸ„αž™αŸ”Β 
αž”αž“αŸ’αžαŸ‚αž˜

αž’αŸ†αž–αžΈαžŸαŸ€αžœαž—αŸ…β€‹αž‡αžΆαžŸαŸ†αž‘αŸαž„αž“αŸαŸ‡

The manuscript "Everyday Life Rules" was found in Louis Lavelle's personal papers after his death and was made into a posthumous book. It is now kept in the library of the Collège de France with all of the philosopher's archives. In it, Lavelle offers a spirituality that does not assume any religious faith or specific commitment to a particular confession. This philosophical spirituality, which was already that of Plato, is then renewed by the author. Lavelle's Everyday Life Rules, written for his own use, were his "book of reason". Lavelle was well-versed in spiritual literature, but his position is essentially philosophical: everyday life should not be abandoned. The everyday is the philosophical reflection that appears to him as an inner conversion to the living reality of the spirit. Therefore, Everyday Life Rules are a way of deepening our everyday experience, of giving it meaning and purifying it.

αžœαžΆαž™αžαž˜αŸ’αž›αŸƒβ€‹αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…αž‡αžΆαžŸαŸ†αž‘αŸαž„αž“αŸαŸ‡

αž”αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹αž™αžΎαž„αž’αŸ†αž–αžΈαž€αžΆαžšαž™αž›αŸ‹αžƒαžΎαž‰αžšαž”αžŸαŸ‹αž’αŸ’αž“αž€αŸ”

αž–αŸαžαŸŒαž˜αžΆαž“αž’αŸ†αž–αžΈαž€αžΆαžšαžŸαŸ’αžŠαžΆαž”αŸ‹

αž‘αžΌαžšαžŸαž–αŸ’αž‘αž†αŸ’αž›αžΆαžαžœαŸƒ αž“αž·αž„β€‹αžαŸαž”αŸ’αž›αŸαž
αžŠαŸ†αž‘αžΎαž„αž€αž˜αŸ’αž˜αžœαž·αž’αžΈ Google Play Books αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹ Android αž“αž·αž„ iPad/iPhone αŸ” αžœαžΆβ€‹αž’αŸ’αžœαžΎαžŸαž˜αž€αžΆαž›αž€αž˜αŸ’αž˜β€‹αžŠαŸ„αž™αžŸαŸ’αžœαŸαž™αž”αŸ’αžšαžœαžαŸ’αžαž·αž‡αžΆαž˜αž½αž™β€‹αž‚αžŽαž“αžΈβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹αž’αŸ’αž“αž€β€‹ αž“αž·αž„β€‹αž’αž“αž»αž‰αŸ’αž‰αžΆαžαž±αŸ’αž™β€‹αž’αŸ’αž“αž€αž’αžΆαž“αž–αŸαž›β€‹αž˜αžΆαž“αž’αŸŠαžΈαž“αž’αžΊαžŽαž·αž αž¬αž‚αŸ’αž˜αžΆαž“β€‹αž’αŸŠαžΈαž“αž’αžΊαžŽαž·αžβ€‹αž“αŸ…αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‘αžΈαž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„αŸ”
αž€αž»αŸ†αž–αŸ’αž™αžΌαž‘αŸαžšβ€‹αž™αž½αžšαžŠαŸƒ αž“αž·αž„αž€αž»αŸ†αž–αŸ’αž™αžΌαž‘αŸαžš
αž’αŸ’αž“αž€β€‹αž’αžΆαž…β€‹αž’αžΆαž“β€‹αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…β€‹β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž‘αž·αž‰β€‹β€‹αž“αŸ…β€‹αž–αŸαž›β€‹β€‹β€‹αž€αž˜αŸ’αžŸαžΆαž“αŸ’αž Google αžŠαŸ„αž™β€‹αž”αŸ’αžšαžΎβ€‹αž€αž˜αŸ’αž˜αžœαž·αž’αžΈβ€‹αžšαž»αž€αžšαž€β€‹β€‹αž”αžŽαŸ’αžŠαžΆαž‰β€‹αž€αž»αŸ†αž–αŸ’αž™αžΌαž‘αŸαžšβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹β€‹αž’αŸ’αž“αž€αŸ”

αž…αŸ’αžšαžΎαž“αž‘αŸ€αžαžŠαŸ„αž™ Louis Lavelle

αžŸαŸ€αžœαž—αŸ…β€‹αž‡αžΆβ€‹αžŸαŸ†αž‘αŸαž„β€‹αžŸαŸ’αžšαžŠαŸ€αž„β€‹αž‚αŸ’αž“αžΆ

αž”αžšαž·αž™αžΆαž™β€‹αžŠαŸ„αž™ Martin